A fekete rigó az elsők között verseng gyönyörű énekével. Amikor az esti órákban a hím szabadjára engedi szerelmes képzeletét, olyan szépséges fuvolázást hallhatunk, amitől könny szalad az ember szemébe. Teljes lelkesedéssel dalol, meg vagyok róla győződve, hogy leginkább saját maga élvezi a nótáját.

Évekkel ezelőtt felneveltem egy árván maradt fekete rigó fiókát. Tapasztalatból mondhatom, hogy igen értelmes jószág, könnyen tanul. Az én madárkám kifejezetten igényelte a társaságomat, kísérgetett a kertben, rárepült a fejemre, vállamra. Humora is volt, időnként elbújt előlem, s várta, hogy megkeressem.

Főként földigilisztát fogyaszt, de más rovarokat is elkapkod. Négy-öt fiókáját gonddal készített fészekben neveli. A helyet változatos ötlettel választja, faderék alacsonyan lévő sűrű faágai között, fenyőn, virágládában, csendes zugban álló vödörben, de akár odúban is lakhat.

Védett madár, de nem csak az elvi tiltás miatt érdemes óvni. Parkjainkban kedves látvány, mikor egyszerre több rigó is eledel után futkos és nagy munkája közepén megállva okos, acélkék szemével bizalmasan ránk tekint.

Fotó és szöveg: Lénárd Ágnes