Akik velem együtt már átéltek néhány évtizedet, ugyanúgy, mint én, pontosan emlékeznek rá, hogy napjainkig mi minden volt már augusztus 20-a. Milyen nevekkel és milyen politikai háttérsugárzásokkal. Tudjuk tehát, hogy a mi életünkben csak nagyon ritkán az, ami a valódi történelmi jelentősége. De most ne törődjünk ezzel, hanem legyünk büszkék arra, hogy egy olyan nemzet tagjai lehetünk, amely ilyen kiváló történelmi személyiségekkel rendelkezik.

 

Hisz szerencsés az a nemzet, amelynek volt olyan uralkodója, királya, akinek a tanításai és az intelmei több mint ezer év elteltével is megállják a helyüket. Szent István királyunk mintául szolgált minden elkövetkező magyar államférfi számára. Utódai nem hoztak olyan törvényt, hogy ne hivatkoztak volna a szent királyra. Ő jelölte ki számunkra azt az irányt, amelyet több mint harminc emberöltő óta követünk.

 

Az igaz, voltak történelmi szakaszok, amikor erőszakkal, vérrel és vassal volt szükséges keresztül vinni a fejlődést szolgáló nagy tetteket. Szent István ezt cselekedte, aminek máig ható eredménye a magyarság nyugati kultúrához való tartozása, a zsidó-keresztény hagyományrendszer. Képzelgéseken túl semmi nem igazolta még, hogy rosszul választott volna.

 

Annyira nem, hogy ma nem is ilyesmiken kellene vesződnünk. Szent István oly’ mértékben megelőzte a korát, hogy az ő gondolatai és cselekedetei alapján akár a mai nemzeti minimumot, összetartozásunk törvényeit is meg lehetne határozni. Pedig nemzetként lényegében csak a tizenkilencedik századtól létezünk. Előre látott. Csoda ez a mai világban, amikor sokan visszafelé sem látnak eléggé tisztán.

 

Ceglédi Honfitársaim!

 

A mi városunknak van egy különös tulajdonsága. Mindig sokkal jelentősebben volt benne a magyar történelmi folyamatokban, mint ahogy azt a méretei indokolták volna. Még a legendái is erről szólnak. Épp ezért kötelező számunkra, hogy a Szent István-i örökséget is ceglédiesen fogadjuk.

 

Itt nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy a mai helyzet nem kíván sem vért, sem politikai erőszakot, ellenben belátást, politikai kiegyezést és türelmet igen. Márai Sándor szép szavaival: "szeretni és szolgálni a népet." Ahogy ezt fiának írt Intelmeiben Szent István is megfogalmazta.

 

Az ő távlati minimuma az volt, hogy hosszú távra kiszámíthatóvá és tervezhetővé alkotta Magyarország jövőjét. Ma már, a tizenkilencedik század után nyilván nemzeti minimumban gondolkodna, és ez egyfelől vonatkozna a szilárd alkotmányosság megtartására, a polgári demokratikus intézmények megóvására, másfelől pedig a polgárok életének, megélhetésének biztonságára, életben tartó egészségügyre, gyermekeinknek versenyképes oktatásra, és arra, hogy tiszteletben tartsuk egymást, egymás nézeteit, hitét, javait és érdekeit. Ebben a gondolkodásban nemzeti minimum, hogy hazánk európai uniós tagságát az itt élők sorsának, érdekeinek és esélyeinek javára alakítsuk, és nemzeti minimum a köz szereplőinek felelőssége, tudása és tisztessége.

 

Szent István felismerte: jövőnk és fejlődésünk érdekében új, addig járatlan utakra kell vezetnie a nemzetet. Egy európai, keresztény fejlődési utat jelölt meg a magyarság számára, mely akkoriban furcsa és idegen volt a kortársaknak. A fejlődés - minden dac és könny ellenére Szent Istvánt igazolta. A magyarság egy nyugati, keresztény értékrenden alapuló, befogadó, modern nemzetté vált. Az útról időnként letérítettek bennünket, de mi mindvégig kitartottunk a Szent István által kijelölt irány mellett. Ezzel elértük, hogy végre intézményesen is elfoglalhattuk méltó helyünket az európai nemzetek sorában.

 

Szent István ezeréves tanításai ma is igazak, intelmeit ma is érdemes követni. Feladata nem az volt, hogy új közösséget hozzon létre - hiszen ezt elődei már megtették. Új hazát is nagyapái szereztek. Neki otthont kellett teremtenie ebből az országból Európa közepén. Az ő műve: Magyarország.

 

Mai ünneplésünk legméltóbb feladata, hogy köszönetet mondjunk ezért, és hogy jelezzük: számunkra Szent István nemcsak a múlt, hanem a jövő is.

 

Antall József mondta az egyik augusztus 20-ai ünnepségen: "Szent István öröksége számunka azt jelenti, hogy magyarság, kereszténység, európaiság elválaszthatatlan egymástól, és ebben gyökerezik egész szellemiségünk, európaiságunk. Minden magyar embernek augusztus 20-a azt jelenti, hogy múltunkat megőrizve jelenünkben mindent megteszünk a hazáért."

 

Már az előbb megelőlegeztem: a jövőnkre is így gondolunk.

 

Békességet, reményteljesebb időszakokat kívánok magunknak, ceglédieknek.

 

Hálásan köszönöm, hogy az ünnepeken túl nyitottak a hétköznapok problémáira is. Bizonyára tapasztalják, hogy legfontosabb közéleti feladataim egyikének tartom, hogy mindig mindenről a leggyorsabban és a legteljesebb valóságlátással tájékoztassam Önöket. Otthon lenni ebben a városban, azt is jelenti, hogy tudunk a városunkról.

 

Tudom, kicsiben, de valamilyen mértékben ez is Szent István-i örökség.

 

Köszönöm, hogy elolvasták gondolataimat.

 

Tisztelettel köszöntöm Önöket:

 

Csáky András polgármester"