Augusztusban érthető módon rengeteg hír jelent meg a kötöttfogású birkózó testvérpár, Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor tokiói olimpián elért bravúrjáról a magyar sajtóban: mint ismert, előbbi karrierje utolsó mérkőzésén, a 77 kilogrammosok között aranyérmet nyert, utóbbi pedig a 87 kilós mezőnyben ezüstérmet szerzett. Kevesebb szó esett azonban arról, hogyan és honnan indult a pályafutásuk. Lőrinczékről és a Ceglédi VSE birkózószakosztályáról Pap Ferenc vezetőedzővel beszélgetett a Magyar Birkózó Szövetség.
"A kis Lőrincz Tamás az idő tájt döntött úgy, hogy abbahagyja a birkózást, amikor mi elkezdtünk edzősködni az öcsémmel, Attilával Cegléden. Fábián Pali bácsi külön elment érte az iskolába, hogy meggyőzze, jöjjön vissza a birkózóterembe. Rögtön láttuk, mennyire tehetséges, jó érzékkel mozgott és kiválóan reagált az akciókra - úgy, ahogyan azt nem lehet tanítani. A tréning végén aztán az öltözőben valaki leverte a fogasról a farmernadrágját, amelyről emiatt leesett az egyik gomb. Tamást olyannyira feldühítette az eset, hogy megállás nélkül hajtogatta, ő aztán nem jön vissza arra a helyre, ahol tönkreteszik a gatyáját. Folyamatosan puffogott, nem tudtuk, ezek után visszajön-e még... Ennek immár huszonöt éve" - emlékszik vissza a kezdetekre a Ceglédi VSE birkózószakosztályának vezetőedzője Pap Ferenc.
Lőrincz Tamás és öccse, Viktor 2018 óta nem ceglédi, hanem a Budapesti Honvéd SE színeiben versenyez. A nevelőegyesületükben ettől függetlenül rendkívül büszkék rájuk.
"Természetesen még mindig szoros kapcsolatot ápolunk velük, izgultunk értük és drukkoltunk nekik Tokióban. Mérhetetlenül boldogok vagyunk amiatt, hogy e két csodálatos pályafutás részesei lehettünk. Talán mi sem gondoltunk arra, hogy ilyen sokra vihetik. Tamás gyerekként is tudatos volt, de akaratos és konok. Viktor két évvel később kezdett birkózni, jóval érettebb és nagyobb volt a társainál, remek testfelépítéssel dolgozhatott. Ha jól tudom, talán mindig nagyobb súlycsoportban versenyzett, mint a bátyja. Ő főként a küzdeni akarásával tűnt ki a többiek közül, nem szeretett veszíteni, mindig kihozta magából a maximumot."
Pap Ferenc azt is elmesélte, Szöcsi nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Cegléden maradtak edzősködni.
"Pont olyan életszakaszban voltunk, amelyikben nem volt kockázata annak, hogy rábólintsunk a lehetőségre. Tamás kiemelkedett, de rajta kívül is voltak nagyon ügyes srácok. Nagyon jó társaság volt az akkori. Ezzel választ kaptunk az esetleges kétségeinkre, és eldöntöttük, hogy mindenképpen szeretnénk velük foglalkozni. Tényleg furcsa belegondolni, hogy ennek immár negyed évszázada."
A teljes írás itt olvasható.
