Átszabott ötkarikás tervek, megnövekedett költségek, mindennapi félelem. Interjúsorozatunkban arról kérdezzük olimpiai esélyeseinket és edzőiket, hogyan érinti ez az egyént. "Szomorú lenne egy csonka olimpia, de a semminél bármi jobb" - mondta Lőrincz Tamás. A Nemzeti Sport írása.
- A tokiói olimpia egyéves halasztása mennyivel dobta meg a költségeket, illetve a felkészülésre szánt anyagi keretet?
- Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nálunk a hazai sportági anyaszervezet, a Magyar Birkózószövetség intéz és finanszíroz gyakorlatilag mindent, az utaztatástól és a szállástól kezdve az edzőtáborozásokon át a biztosításig, így anyagilag úgymond nincs pluszkiadásunk. Ezért ebben a rendkívüli időszakban sem tapasztaltunk változást, ez mindenképpen óriási segítség - felelte kötöttfogású birkózóklasszisunk, már kvótás tokiói éremfavoritunk, a Londonban még a 66 kilogrammosok között olimpiai ezüstérmes Lőrincz Tamás, aki háromszoros Európa-bajnok, s immár új súlycsoportjában, 77 kilóban is világbajnoki címvédő és ezüstérmes.
- A világszerte érvényben lévő utazási tilalmak és korlátozások hogyan befolyásolták a terveket, edzőtáborozásokat?
- Ebből a szempontból is a szerencsésebbek közé tartozunk, tudniillik, mi olyan sokat nem járunk külföldre, hála Istennek a legtöbb munkát - alapozást, edzéseket - határon belül is rendre meg tudjuk oldani. Ezen felül a koronavírus-járvány miatti szigorítások és korlátozások alatt is kaptunk különengedélyt, hogy tréningezzünk, természetesen a szigorú biztonsági előírások maradéktalan betartása mellett, így lényeges hátrányt az edzésmunka terén sem szenvedtünk el. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy hozzánk, Magyarországra viszont elég gyakran érkeznek külföldi riválisok és edzőpartnerek, ők most értelemszerűen nem tudtak jönni - ennek a pluszingernek a hiányát megéreztük.
- De február első felében legalább már tudtak külföldiekkel is gyakorolni Tatán.
- igen, az elmúlt hetekben a tatai edzőközpontban szerencsére már sikerült tető alá hozni egy nemzetközi edzőtábort, kicsivel több mint egy hete, hétvégén még versenyt is tudtak rendezni a résztvevők között. Az más kérdés, hogy nekem rögtön a tábor első edzésén megrándult a vállam, így mégsem tudtam elindulni a felkészülési viadalon, aminek nagyon nem örültem - de hát ez van, nincs mit tenni, ilyen az én szerencsém…
BŐVEBBEN
