Ceglédinfo

Hír, program

Cselgáncs: Nem a félelmet érzem, inkább a hálát - Ungvári Miklós

2020.10.15. 18:15 Rovat: Sport | Forrás: www.cegled.hu
Fotó: nso.hu

Hogyan rohan el negyven év? Milyen, amikor az ember felismeri, hogy már nosztalgiázik? Milyen érzés sírva-nevetve válaszút előtt állni? És hogyan lehet átadni majd egy gyermeknek az "emelt fővel veszíteni, lehajtott fejjel győzni" eszmeiségét? Erről is beszélt a Nemzeti Sportnak a ma 40 esztendős olimpiai ezüstérmes dzsúdós.

- A magyar sport az elmúlt évtizedekben megismert egy Ungvári Miklóst, aki teljes szívvel, teljes odaadással jelen volt a cselgáncs világában. Negyvenesztendősen, sérülések, kihagyások, most éppen egy koronavírus-fertőzés után mi a helyzet önnel?


- Most van egy Ungvári Miklós, aki gyakran kapja már magát azon, hogy nosztalgiázik, régi emlékekből táplálkozik, s bár belül, a lelkében még jelen van, még maradna, mégis tudja, hogy hamarosan indulnia kell. Ha az idén megrendezték volna a tokiói olimpiát, ön már egy visszavonult sportolóval beszélgetne, de a koronavírus még adott egy évet, hogy - ha a járvány is úgy akarja - megélhessem pályafutásom utolsó Európa-bajnokságát, utolsó világbajnokságát s talán az utolsó olimpiáját is.

 

 UNGVÁRI MIKLÓS
Született: 1980. október 15.
Legjobb eredményei: olimpiai ezüstérmes (2012), 3x vb-3. (2005, 2007, 2009), 3x Európa-bajnok (2002, 2009, 2011), 3x Eb-2. (2005, 2008, 2010), Eb-3. (2014)
Elismerései: Az Év magyar cselgáncsozója (2002, 2008, 2009, 2010, 2012, 2016), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2012)

 

- Az utóbbitól karnyújtásnyira van még mindig.


- Igen, a helyezések, számok ezt mutatják, de azért annak a karnak nagyon hosszúnak és erősnek kell lennie. Nem kell nagy tudás hozzá, hogy lássuk, már nem nekem áll a zászló, és ha némi szerencsével eljutok Tokióig, bízom benne, hogy lesz még egy-két jó dobásom, megnyert mérkőzésem.

 

- Amikor nosztalgiázik, milyen érzések kerítik hatalmába?


- Hogy gyorsan eljött ez a negyven. Szinte még most volt, amikor 2002-ben megnyertem életem első Európa-bajnokságát, szaladtam is az akkor még aktívan sportoló Kovács Antihoz, hogy mutassa meg a bronzérmét, mire azt mondta: "Kicsi, szórakozol velem?! Neked ugyanez van, csak aranyból." Ha nosztalgiázom, akkor eszembe jut, hányszor vertük végig a világot, mennyi barátságot kötöttem, s mennyi nehézségen jutottam túl sikerrel. Ez a történet sajnos befejeződik, a könyvet lassan be kell csukni.

 

A halhatatlanság kapujában állni

 

- Riasztó belegondolni?


- Nem riasztó, inkább azt szörnyű látni, milyen gyorsan elszalad egy-egy nap az életemben. Most, hogy a koronavírus miatt egy hónapig nem mehettem az edzőterembe, sok minden ismét átértékelődött bennem. Hiányzott az az illat, amit kilenc-tíz évesen itt Cegléden megéreztem az edzőteremben. Tudja, nem a félelmet érzem, inkább a hálát, amikor a befejezésen gondolkodom.

 

- A teljesség érzésével tudja majd bezárni maga mögött a ceglédi csarnok kapuját?


- Úgy érzem, igen. Persze, ha már olimpiai ezüstig eljutsz, az arany mindenképpen hiányzik majd az életedből, de nem lehet csak ezen a szemüvegen keresztül szemlélni az életet. Sportolóként büszke vagyok rá, hogy olimpikon lehettem, méghozzá többször is. És bízom benne, hogy Athén, Peking, London és Rio után meglesz az ötödik karikám is, ott lehetek majd Tokióban. A karantén alatt a Magyar Televízióban újra lehetett nézni az olimpiákat, természetesen én is megnéztem a londoni döntőmet - ugyanazzal az izgalommal, mint ott, az olimpián. Újra láttam, hogy mit hibáztam, hogy "elföldharcoztam" az aranyat, össze is szorult a gyomrom egy röpke pillanatra. Aztán azt éreztem, de jó is volt a halhatatlanság kapujában állni, mindenképpen hálás vagyok a sorsnak érte.

 

A teljes írás itt olvasható.

Értékelés: 0/0

Eseménynaptár

Ke Sz Cs Sz Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

Aktuális programok

Hirdetésszervezés

Cegléd időjárása

meteoblue

Térségi Adattár

Régi honlapunk