Ceglédinfo

Hír, program

A vízipóló és a család az élete

2020.06.12. 14:15 Rovat: Sport | Forrás: www.cegled.hu
A vízipóló és a család az élete

A fűzöld síp éles füttyentésére, mint megannyi minitorpedó úgy nyomulnak előre a nagymedencében a srácok labdával, majd anélkül a kemény másfélórás edzésen Czigány Károly edző irányításával, amelynek végén a gyerkőcök körbe ülik, mint nagyapót az unokák, aki játékelméleti kérdésekről beszél egy kicsit, s meghallgatja kisebb-nagyobb gondjaikat is. A hetvenes években a világ legjobb bekkjei között számon tartott, sikeres vízipóló játékos/edző életéről beszélgettünk.

-Budafokon születtem 1948. április 11-én egy átlagos családba, ahol a nagyportájú házban korán megszerettem a kertészkedést, amit ma is örömmel csinálok a szabadidőmben. Apukámmal és bátyámmal már kis srác koromban kijártunk a helyi csapat focimeccseire. Ott szerettem meg a labdajátékot. Édesapánk barátja, a szintén vasutas Konrád Sanyi bácsi - négy válogatott vízilabdázó apja - egyszer így szólt: Ebből a keménykötésű srácból is vízilabdás lesz! Szülői hozzájárulással másnap a BVSC uszodájában találtam magam. Nemzetközi hírű sportolók Székely Éva olimpiai bajnok, Litomericzky Mária olimpiai bajnok tanította edzőként az úszást és Sárosi Imre nagysikerű vezetőedző foglalkozott az úszókkal. Mária néni először a gyorsúszásra tanított meg, kilenc éves koromban. Mivel ügyes, gyors fiú voltam, kiválasztottak úszónak, de én a labda után vágytam. Sanyi bácsi azt mondta, hogy mehetek, ha 1.10-et úszom százon. 1960-ban kerültem át a legendás Laky Karcsi bácsihoz, aki a magyar válogatottat az olimpiai címig vitte Tokióban. Róla nevezték el a BVSC uszodáját.

Abban az időben a téli vízilabda edzések szerves része volt szárazon a speciális torna medicinlabdával is, no meg az úszópad nyúzása. A felkészülés időszakában a mindennapi edzéseken 2 000 méter volt az alap. Ahogy közeledtek a felkészülési tornák, meg az első nagy verseny az április 4-én tartott Felszabadulási Kupa, akkor edzéseken előtérbe kerültek a technikai elemek és a játék. A csapatban nálam két-három évvel idősebbek játszottak, de vékony srácként is tartottam velük a lépést. Az első aranyérem 1962-ben került a nyakamba, az Országos Bajnokságon Serdülő I.-ben. Majd lépegettem előre. Az érettségi után a hívás dacára nem mentem el a Honvédba játszani. Ezért persze gyorsan bevonultattak katonának és csak a második évben sikerült a vízbe csobbanni, igaz alsóbb osztályú csapatban Szentesen. Nagy elégtétel volt számomra, amikor a kiváló lövészetért kapott három napos jutalomszabadságom egyikén Kemény Fecsó edzőnk a harmadik negyedben berakott a Honvéd ellen.

Leszerelés után visszamentem a BVSC-be, és keményen megdolgoztam az első csapatba kerülésért, 1969-től 81-ig megszakítás nélkül játszottam, az utolsó hat évben csapatkapitányként. A játék mellett 1970 nyarától a vezetőedző, Babarczy Roland felkérésére edző lettem. A későbbi atyai jóbarátommá lett Roli bácsi a következőkkel indított útnak: "Itt a csapat, dolgozz velük!" Az első csapatom az 1957-ben születettekből álló serdülő II. volt. 1971-től 81-ig pedig ifi edzőként dolgoztam. Fantasztikus élmény volt, hogy tanítványaim közül később többen velem együtt játszottak a csapatban. Sok első osztályú és válogatott játékos, világbajnok s olimpikon is megfordult a kezem alatt. A felejthetetlen évek alatt egytelen nagy hibát követtem el, amikor a Vasas hívására nem váltottam klubot az edzői munkám miatt. Ezért nem volt esélyem kijutni a montreali olimpiára. Magyar bajnoki bronzéremmel fejeztem be 1981-ben a játékot és a budapesti pályafutásomat.

Még a BVSC uszodában ismertem meg a későbbi óvónő feleségemet Simon Zsuzsannát, akivel 1982-ben összeházasodtunk, s ő azóta is mindenben támogatja a munkámat. A CVSE-hez hívtak, ahol vezetőedzőként folytattam a pályámat. Az első szerződésem öt évre szólt, ez alatt született az első két gyermekünk, mi pedig "belaktuk" Ceglédet. A szakosztályban az évek során sikerült felépítenünk a nagy budapesti egyesületeket mintájára a "piramis rendszeren" alapuló szakosztályi modellt. E modell szerint működik jelenleg is a szakosztályunk. Az elmúlt 39 évben a szakosztályunkkal szép sikereket értünk el. Az esztendők során az utánpótlás csapatainkból sorozatban kerületek ki a korosztályos válogatottba, jól teljesítő játékosok. A mi műhelyünkből indult útjára jó néhány felnőtt válogatott játékos, s a jelenlegi válogatottban is vannak ceglédiek. A felnőtt válogatottal Európa bajnoki címet nyert lányom Czigány Dóri Belgrádban és Jansik Szilárd Budapesten tavaly. Sok ceglédi nevelésű játékos áll helyt ma is nagy klubokban. A teljesség igénye nélkül Pataki Gergő 2002-ben ifi Európa bajnok, fiam Öcsi 2003-ban Nápolyban junior vb ezüstérmes lett. A ceglédi évek után Bóbis Boti pedig kiváló edzők kezei között évek óta a KSI-ben pallérozódik. Ő a jelenlegi egyik legnagyobb tehetség, aki tavaly junior vb ezüstérmes lett Szombathelyen. Még három sikeres srácot mindenképp megemlítek: Bóbis Máté, Pásztor Matyi és Jansik Dávid. Számtalan nevet mondhatnék még, akik szintén tőlünk indultak el sikeres vízilabdázó útjukon.

Az élettörténetem része, hogy 1972-től egészen a nyugdíjba vonulásomig több posztot betöltöttem a Magyar Vízilabda Szövetség szakmai testületeiben, valamint különféle korosztályos válogatottaknak voltam az edzője. Öt éve nyugdíjba vonultam, amikor lemondtam a szövetségben betöltött tisztségeimről. 2015-ben az addigi munkám elismeréseként a Magyar Edzők Társaságának Mesteredzői Kollégiuma Edzői Életműdíjat adományozott. Szerencsés vagyok, hogy egész életemben azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek, és a vízilabda révén rengeteg kiváló sportembert ismertem meg, akik közül sokakat a mai napig barátomnak mondhatok. Cegléden folytatom a megszokott munkámat. Jelenleg a legfiatalabb játékospalántákkal dolgozom, tanítom őket a vízilabda alapjaira nyugdíjasként.

Szabadidőmet szívesen töltöm a telkünkön, ami igazi Éden-kert szőlővel, 40 gyümölcsfával, zöldséggel, csemegekukoricával, szóval mindennel, ami elkél egy háztartásban. Szeretem a kis erdélyi faházat és olykor körbe üljük a sütögető helyet a már házas három gyerekem családjával, akiknél mindenütt van egy-egy unokánk. Nagyon büszke vagyok a lányaimra és fiamra, akik az életútjukat szintén összekötötték az uszodával. Réka a CVSE Vízilabda Szakosztály technikai asszisztense és edzője. Egymásnak adjuk át a tanítványainkat. Dóri kétszeres olimpikon Egerben vizipólózik, míg Karcsi fiam a BVSC csapatkapitánya és edzője. Remélem a sors megadja, hogy az úszás és a vízipóló alapjait én taníthatom meg mindhárom unokámnak.

Kőhalmi Dezső

Értékelés: 0/0

Eseménynaptár

Ke Sz Cs Sz Va
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    
Hirdetésszervezés

Cegléd időjárása

meteoblue

Térségi Adattár

Régi honlapunk