Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Ceglédiek!

Március 15. évről-évre az ünneplés és az emlékezés napja. Azért jöttünk össze ma is, itt a Szabadság téren, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, de legbelül, lelkünkben is ünneplőbe öltözzünk. Ilyenkor még erőteljesebben érezzük, ahogyan szerte a nagyvilágban egymáshoz igazodik milliónyi magyar szívdobbanás. Ilyenkor itt az idő, hogy végiggondoljuk, mit tettünk együtt és külön-külön azért, hogy a ránk bízott örökséget, a magyarságunkat megőrizzük, új tartalommal és értékekkel gazdagítsuk, hogy majd továbbadhassuk az utánunk következő nemzedékeknek.

Idézzük fel a nagy elődök példáját, hogy cselekedeteinket az övékéhez mérve, erőt és hitet merítsünk a folytatáshoz. Idézzük fel azt, ami Kossuth Lajost, gróf Széchenyi Istvánt, Bem Józsefet, Klapka Györgyöt és a lánglelkű Petőfi Sándort a márciusi ifjakkal képessé tette a rendkívüli helyzetben a rendkívüli feladatok vállalására.

Ez a képesség és érzés nem más, tisztelt emlékező ceglédiek, mint a szabadság akarása, a nemzet szabadsága, és a nemzetet alkotó polgárok szabadsága. Azt mondják, a szabadságnak nincs nemzetisége: mégis, a világ számos országában, ahol magyarok élnek, március 15. a magyar szabadság ünnepe.

Mi tudjuk ezt a szabadságot az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró egyének teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét az emberek összefogása vívta ki.

1848 márciusában és az azt követő szabadságharcban a magyarság, a nemzet akaratát összekovácsolta, és erejét megsokszorozta, az hogy tudták: nagy dolgokra képesek, ha összefognak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nekünk utódoknak Kötelességünk megőrizni a közös célokért tenni akaró hősök emlékét, akiket egy erő hajtott: a haza minden előtt.

A szabadságharc a csatamezőn ugyan elbukott, és Magyarország még 18 évig elnyomásban volt kénytelen élni a kiegyezésig, de az áldozatvállalásuk nem volt hiábavaló. Az áprilisi törvények révén hazánk maga mögött hagyhatta a feudalizmust, lerakhatta a modern Magyarország alapjait, amelyekre a mai napig építkezünk.

A márciusi ifjak tetteikkel bebizonyították, hogy bár "egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen".

A nemzet összetartásának ez a tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk, amely erőforrás táplálta a későbbiekben 1956-os forradalmunkat vagy a 1989-es rendszerváltoztatást is, és támaszt kell, hogy adjon napjainkban is.

Sajnálatosan tapasztalható még ma is a széthúzás és ellenségeskedés magyar és magyar között. Ne egymásnak legyünk ellenségei az országban és itt szeretett városunkban, hiszen egyikben sem vagyunk mi olyan sokan. Vallom hogy csak úgy lehet eredményeket elérni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk és annak véghezvitelében egységesek vagyunk.

Tanulnunk kell őseinktől, mind elszántságot és mind elhivatottságot, de tanulnunk kell a múlt buktatóiból is. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak és az itt élőknek a nehézségek ellenére is, ha meg tudjuk őrizni az országunkat magyar országnak, stabil a jövője.

Érdemes itt élni, érdemes itt dolgozni és érdemes ide családot alapítani.

Jó a történelmi Hőseinkre visszaemlékezni és Jó Magyarnak lenni!

Tisztelt Ceglédiek!

Köszönöm, hogy együtt emlékezhettünk!

Fotó: Szokolai Attila