A színház különlegessége, hogy playback technikát alkalmazó pszichodrámát játszanak. A playback olyan improvizációs színház, mely a nézők érzéseit, hangulatait és történeteit játssza vissza. Az interaktív előadás részesei: a közönség és a közülük kikerülő mesélők, a színészek, a zenész(ek), a játékmester, a különböző playback technikák illetve az egyéni történetek, érzések. A játékmester közvetítőként vesz részt a nézők, a színészek és a mesélő között. A színészek (előzetes megbeszélés nélkül) a történetet hanggal, gesztusokkal, mimikával, beszéddel adják elő, amelyhez eszközöket (pl. színes textíliákat) is felhasználnak, s mindezt a zenészek különböző hangszerekkel kísérik. A feketébe öltözött művészek mozgással, rövid mondatokkal és zenével mini drámává tömörítették a játékmester által közvetített s a nézők által előadott hangulatokat, érzelmeket, vagy rövid történeteket. Az est keretét személyes érzések adták Vízöntő havában, folyékony és olykor megszólaló emberi szobrok formájában. Az előadáson, a színpadon megjelent a kíváncsiság, a meglepődött boldogság, az öröm s a szomorúság találkozása, egy budapesti állatkerti kirándulás után a bölcseket mondó kőművessel való találkozás esete, majd egy szálfatermetű kedves nagyapó története, aki a halálos ágyán azt mondta a köré gyűlt szeretteinek: "A család egy olyan közösség, ahol senki sincs a szélen." Szép, lélekhez szóló, emlékezetes színházi élmény volt.

Kőhalmi